Budapest II., Pesthidegkút-Ófalu
Sarlós Boldogasszony templom
1029 Budapest Templom köz 1.
A templom jellege
Egyhajós, egytornyú, keletelt, középkori alapokon épült, részben átalakított barokk, templom.
A templom építésének története
A római katolikus templom Pesthidegkút, Ófalu részén áll. Mint a legtöbb környékbeli templom, ez is középkori eredetű. Az 1970-es években a Budapesti Történeti Múzeum régésze, Altmann Julianna a templomban ásatásokat végzett. Megállapította, hogy a templom alapzata középkori. Azt azonban nem tudjuk, hogy a jelenlegi templom falában van-e középkori falmaradvány, illetve ha van, az milyen mértékű. (Megjegyzendő, hogy a perbáli barokk templom falaiban a közelmúlt helyreállítása során kerültek elő középkori eredetű falrészek és nyíláskeretezések.)
A plébánia Historia Domusa szerint Báró Kurtz János Ignácz építtette 1717-ban. E forrás megjegyzi, hogy a templom csak benedikálva (megáldva) van és nem konszekrálva (azaz felszentelve). Ebből az lehet az igaz, hogy a romos állapotú középkori építményt az 1713-ban elhunyt Kurtz valamilyen mértékben rendbehozatta, bizonyosan 1711-ban és/vagy utána. Talán az ideiglenes helyreállítás 1717-ben készült el – és még emlékeztek Kurtzra. Lehetséges, hogy a templom kezdeti használatát csak benedikálás előzte meg. A török kor és az azt követő Rákóczi-szabadságharc utáni pacifikáció során kényszerből sokszor folyamodtak efféle sietős félmegoldásokhoz.
Tudjuk, hogy 1732-ben készített alaprajzi vázlatot az akkor romos (?) épületről Fortunato de Prati (1680–1738) budai kamarai építőmester.
1736-tól működött önálló plébánia Hidegkúton. Ekkortól vezetik a helyi anyakönyveket is. A plébánia kegyúri plébánia volt, kezdetben a helyi kegyúr a Szunyogh-, később a Terstyánszky-, majd a Steinbach-család feje volt. Mikor a 19. század második felében – 1888 körül – a Steinbach család parcelláztatta a birtokot, a kegyúr szerepét a közbirtokosság vette át. Ez abban a korszakban szokásos megoldás volt.
Az 1744-es Canonica. Visitació szerint a templom már valamilyen mértékben használatban volt. (Ekkor a használhatóság minimális követelményei a zárhatóság, befedés és a liturgiához szükséges alapvető kellékek megléte volt.) 1752-ben szentelték fel az újjáépített templomot az Erzsébetet látogató Mária tiszteletére, Perl Mihály plébánossága idején.
1764-ben épült a sekrestye és a torony. Ennek sisakja nem azonos a mai toronysisakkal. A barokk sisak, régi fotók és leírások szerint golyvás – „Habsburg-hagymás” – volt.
1829-ben javították ki a templomhajó eredeti fagerendás födémét. E szerkezet feltehetően csapos gerendafödémével azonos síkban készült, és hasonlóan csaposgerendás szerkezetű lehetett. E munkával egy időben a hajót és a templomtornyot új fedéssel látták el. Ekkor bővítették a karzatot a ma is meglévő oszlopos faszerkezetű, templomtérbe nyúló résszel.
1885-ben a templomot bezáratták a templomhajó famennyezetének rossz állapota miatt.
1892-ben a közbirtokossági kegyurak restauráltatták a templomot. Ekkor készült a mai sokszögű színes műlőlapos padló. Talán a két világháború közötti fotókon látható korábbi, eklektikus jellegű mennyezeti díszítőfestés és fali festett geometrikus díszítés is ekkor készült.
1906-ban a tetőszerkezetet felújították, új eternit palafedést raktak a hajó fölé és új, egyszerű gula-alakú toronysisakot helyeztek el a régi barokk golyvás sisak helyére. E munkák során az egykori – feltehetően csaposgerenda? – födém helyett tükörboltozatos mennyezetet építettek be. Ez megfelelt a kor ízlésének, nem terhelte túl a falazatot és a viszonylag alacsony templom belmagasságát növelte. E szerkezet a tetőszékek kötőgerendáira felfűzött vastartóhoz függesztett, vasdróthálós rabic álmennyezet volt. Ekkor a templomhajóba új fa ablakokat is beépítettek. Kérdés, hogy e félköríves záródású ablakok megoldása és főleg tagozatos keretezése mennyiben követ korábbi formákat, illetve voltak-e olyanok?
1917-ben a templom harangjait háborús célra rekvirálták. 1919-ben a hívek szereztek egy rekvirált szerb harangot, de az repedt volt. A gyűjtések és adományok révén öntetett három új harangot a régi leszerelésével együtt 1933-ban építették be és szentelték fel.
1938-ban a toronysisak villámcsapás következtében leégett. A villám előtti forma szerint építették újjá.
1940-ben Visy Lajos építési vállalkozó bizonyos átépítési és helyreállítási munkákat végzett a templomon. Feltehetően ekkor készülhetett el a falazat belső oldalának vékony hőszigetelése is. Ekkor készült – korábbi festés helyén – Tallós Móric díszítőfestése is a templombelsőben.
1946-ban az elferdült templomtornyi keresztet állították vissza. Ezzel együtt a toronysisak megsérült szerkezetét is kijavították.
1947 és 1949 között valamikor egy viharban megsérült a templom homlokzata, amit új vakolattal javítottak ki.
1978-ban Levárdy Ferenc (1916–1993) művészettörténész irányításával került sor a templom belső tatarozására. Ekkor
– hosszabbították meg a szentély emelt padlózatát és ekkor alakították ki mai burkolatát, illetve alakították ki a szemben álló oltárt, ami Bányai József pilisvörösvári asztalos munkája,
– szerelték be a hajó mai világítását,
– helyezték át a barokk szószéket,
– festette át, illetve újra a templomteret Tamás Ferenc széphalmi festő,
– építettek be a régi helyet új, zárt gyóntatófülkét,
– készült a barokk szószék részéből az új ambo,
– helyezték át mai helyére a Jézus Szíve oltárt, hogy helyet adjanak a sediliának,
– festették át az oltárt és a szószéket,
– bontották el a szentélyrekesztő rácsot.
Ismeretlen időpontban, de talán az ismertetett munka részeként vagy kiegészítéseként
– került a templomra palafedés,
– készültek a torony felső zsalus szellőző ablakai,
– készült a főbejárati ajtó, a déli oldalbejárati faajtó és a sekrestye bejárati ajtaja.
1987-ben radiátoros fűtést építettek be a templomba.
1997-ben készült el a külső díszvilágítás.
2000-ben helyezték el a felszívódó talajnedvességet távoltartó Hydropont készülékeket, az oltár mögött és a gyóntató helyiségben.
2006-ban került sor a fedélszék megerősítésére. Ennek során a kötőgerendákat gyámolító segédszerkezetet építettek be. Emellett a födém hőszigetelését is megoldották.
2007-ben Jelenik Katalin tervei alapján újították fel a templomot. Ekkor
– festették újra a templomot,
– távolították el a homlokzat korábbi betonlábazatát,
– készült az épület mellett drénrendszer,
– javították ki, illetve erősítették meg a tetőszerkezetet,
– fedték és bádogozták újra a tetőt,
– építettek ki a villámvédelmet a tetőszerkezeten,
– egészítették ki a templom melletti járdát,
– javították ki, illetve újították fel a homlokzati nyílásokat és keretezéseiket.
Az építtető és Hidegkút
A német vagy osztrák származású, Freiherr Johann Ignaz Kurz – magyarosan Kurcz vagy Kurtz János Ignác báró (?–1713) – 1682-től állott osztrák császári szolgálatban. A kor fogalmai szerint gyors karriert futott. 1688-ban már a bécsi császári kamara tanácsosa, 1689 vagy 1690 és 1694 között a Pozsonyban működő Magyar Királyi Kamara, 1694-től 1713-ig a Budai Kamarai Felügyelőség tanácsosa. Kortársai és a források „kamarai adminisztrátor” néven is emlegetik. Feladata a török alól felszabadított területen az élet újbóli megindítása, a fegyverváltság megállapítása és lefizetése, valamint a földbirtokrendezés. Tudjuk, hogy 1694-ben elrendelte a budai szőlőhegyek felmérését a császári építőhivatal ellenőre és egy császári építőmester közreműködésével. 1701-ben gróf Batthyány Ádám (1662–1703) országbíró és horvát bán parancsára a bicskei templomot a reformátusoktól visszavette. Nevezetes tette volt, hogy kamarai megbízottként 1711-ben ő fosztotta meg a Rákóczi-párti Telekessy János egri püspököt főispáni és püspöki címétől.
Kurtz közben saját javait is gyarapította. 1696-ban az említett gróf Batthyány Ádám megengedte Kurtz János Ignác budai kamara adminisztrátorának, hogy hat évig földesúri joggal használhassa bicskei és mányi birtokát. Ez az ügylet azzal a kikötéssel jött létre, hogy az elhagyott telkeket be kell telepíteni új lakosokkal, a nagybirtok gazdálkodását meg kell szervezni, valamint 300 forint értékben gazdasági épületeket emelni. 1702. július 7-én Kurtz budai adminisztrátortól a teljes pátyi birtok Faber Sebő telki apát tulajdonába került. 1711-ben birtok özvegy Batthyány Ádámné, Strattmann Eleonóra(1672–1741) 65.499 forintért 13 évre újra zálogba adja a birtokot báró Kurtznak, a kegyúri és a pallosjog megtartásával. Kurtz kíméletlen zálogbirtokos volt, a háborús károkat a falu lakosaival akarta megfizettetni. A bicskeiek ezért 6800 Ft zálogösszegért kiváltották magukat.
Kurtz János báró fegyverváltság megfizetésével jutott Hidegkút birtokába. Talán azért esett a választása Hidegkútra, mert a Buda 1686-os ostromakor lakatlanná vált falu a városhoz viszonylag közel feküdt. Hivatalos és birtokosi magán minőségében a Fekete erdő és a Rajna vidékéről hívott telepeseket Hidegkútra, és – az akkori gyakorlatnak megfelelően jelentős adókedvezményben részesítette őket. Három évig csak a kilencedet fizették, egyébkén minden más adótól mentesültek. Ezután minden ház után 6 Guldent és minden lakos után 3 Guldent tartoztak fizetni. Fájával támogatta a földesúr házuk építését, pártolta a földesúr a disznótartást és hét évig adómentességet kaphattak szőlő telepítéséhez. A letelepedők vállalták, hogy a földesúr beleegyezésével költöznek el, ha helyettest hagynak hátra és lefizették a költözési illetéket is. A szerződést 1711. július 5-én írta alá tíz családfő; Jacob Schenfeldner, Martin Klostermayer, Nicolaus Paur, Andre Halbwachs, Martin Rohabicz, Mathias Holtzinger, Joseph Heuber, Franz Kuhlenhafer, Gottfried Hueber, Andre Schenfelner.
Dr. Czaga Viktória kérdésesnek tartja, hogy miért szerzett magyarországi birtokot, ha nem honosíttatta magát – vagyis nem örökíthette azt (Budai Polgár 2009. 09. 16.). Ennek ellentmond, hogy Kempelen szerint az indigenátust Kurcz János báró 1699. máj. 6-án nyerte el. (Liber Reg. XXIV/558.) Valószínű, hogy özvegy volt és gyermektelen. Leszármazottairól nincs tudomásunk, végrendelete nem ismert. Így családja ezen ága vele kihalt és ezért szerezhették vissza a régi, Mohács előtti itteni birtokos családok – a Podmaniczkyak leányági örökösei, a Terstyánszky- és a Szunyogh-család tagjai – a falut.
A templom külső leírása.
Egytornyú, keletelt templom, egyenes záródású szentéllyel, északi sekrestyével. Az épület sima mészkőlapos lábazata feletti sima vakolt falfelületeit egyszerű egytagú főpárkány zárja le. A bejárati – fő – homlokzaton a torony sávja kissé előreugrik és azt a főpárkány vonalában folytatódó párkányzat tagolja. A torony tömbjét saroklizénák keretezik és fent körben üres óramezős sáv zárja le.
A torony sávjába illesztett, füles keretezésű, belsőkonzolos, íves és egyenes záródású, zárókődíszes kőkeretben kétszárnyú kapu látható. A templom félköríves záródású ablakai könyöklőkre ültetett tagozatos keretezésűek. Az ablakok felnyílók, küzdőpárkányokkal. Az északi oldalon a karzat magasságában vakablak látható. A déli oldalkapu tagozatos füles kőkeretezésű. A torony ablakai is féköríves záródásúak, de sima keretezésűek. Elől a bejárat felett középen a karzat négyzetes, kőkeretezésű ablaka látható. A hajó sima cserépfedésű, a toronysisakot rézlemez fedi. A torony csúcsán áttört fekete vaskereszt áll. A templom fala fehér, a főpárkány, a torony lizénái és az ablakkeretezések téglaszínűek, a cserépfedés piros, a toronysisak fedése szürkésbarna színű.
Az épületet több emléktábla látható; magyar és német nyelvű műemléktábla, Görgey Artúr 1848 decemberi hadműveleteinek emléktáblája, a Pesthidegkút Baráti Kör táblája, Pesthidegkút német telepesek általi újraalapításának emléke, az 1945 február 13-i budai vári kitörés itteni elesettjeinek emléke, gróf Klebelsberg Kunó emléktáblája.
A templom belső leírása.
A templom egyhajós, szögletes záródású szentéllyel. A barokk kolostorboltozott bejárat előtér felett helyezkedik el a kórus, amelyet oszlopokon nyugvó, faszerkezetű előrésszel toldottak meg. A felvezető lépcső az északi oldalon helyezkedik el. Az előtérben régi kő persely látható.
A főhajó vakolt és foltosan festett. Tükrös boltozata festett. Közepén a tükörben Mária megkoronázása látható, a szegélyek medalionjaiban Krisztus király, az Angyali Üdvözlet, az Egyiptomba menekülő Szent Család, a pásztorok imádása, Pieta, Páduai Szent Antal lábadozása, valamint Szent István király korona felajánlása láthatók. Alkotójuk Tallós Móric (1940).
A szentély barokk kolostorboltozatos. Északi – evangéliumi – oldalán barokk kőkeretes ajtó vezet a sekrestyébe.
A két angyal által közrefogott és részben műmárványozott festésű egyszerű barokk fa oltár hátfal nélkül épült. Készült 1752-ben. Oltárképe a „Mária látogatása Erzsébetnél” bibliai jelenetet ábrázolja, alkotója C. Wolff, 1816-ban. Mögötte a szentély hátfalát két pilaszter keretezi.
A tört-íves hátfala felett Istenszem-motívummal koronázott, a Szentlélek galambjával és angyalfejekkel díszített hangvetős barokk szószék mellvédjén bibliai jelenet látható. E szószéket 1764-ben helyezték el a templomban. Eredeti helyén a sekrestyéből megközelíthető volt. Jelenleg áthelyezve áll, eredeti nyílása el van falazva. Az oltár mellett álló kő keresztelőkúton klasszicista jellegű, kupolával lezárt hengeres szekrény helyezkedik el. A hajó közepén álló Jézus Szíve mellékoltár eredeti felépítménye hiányzik.
A templomban jelenleg melegvizes fűtés üzemel, lapradiátorokkal.
A templom építészettörténeti jelentősége.
A templomhoz emlékezetünkben és tudatunkban sem kiemelkedő mester, sem jelentős építtető, sem – országos vagy helyi léptékben – fontos esemény nem társul. Átlagos átalakított barokk falusi építmény, kiemelkedő képző- vagy iparművészeti alkotás nélkül. Mindazonáltal építése korának védelmet és figyelmet érdemlő emléke. Jelentősége éppen átlagosságában van. A kor nagyobb településen tipikus barokk plébániatemplomaihoz képest kisebb és műszakilag egyszerűbb; nincsenek csehboltozatos mezői, csehsüvegboltozatos szentélye, stb. Jól mutatja egy a 18. század közepe óta körülbelül a mai formájában létező egyházi épület tipikus megoldásait, jellegzetességeit, fejlődését. Emellett egy közösség – azaz a török idők utáni németajkú telepesek – kialakulásának és létezésének több évszázados emléke is. Éppen ezért megtartandó és megőrzendő.
E templom tipikus „falusi” templom – városi környezetben. Becsét emeli elhelyezése és ebből következő látványa, valamint szerencsés aránya is.
Források és irodalom.
– Eugen Bonomi, Vertrag des Grundherrn Frhr. Johann Ignaz von Kurtz mit den deutschen Siedlern zu Pesthidegkút, in: Südost-Forschungen 3, 1938, pp 630-631.
– Tóth Andrásné Polónyi Nóra, A mérnöki szervezet kialakulásának előzményei Budán és Pesten. in: TBM 11. Budapest 1956. 77-95. p 79.
– Eugen Bonomi, Die Ungariche Abtei Telki unter den Wiener Schotten (1702—1881.) München 1977. 11—14. p.
– Horler Miklós, Budapest műemlékei II. Akadémia Kiadó, 1963. pp 257-259.
– Hans Kröninger, A pesthidegkúti németség története (1980) 1999. II. ker Német Kisebbségi önkormányzat.
– Budapest II. Pesthidegkút-ófalú Sarlós Boldogasszony plébánia, Historia Domus.
– Budapest Főváros Levéltára, Fővárosi tervtár.
Dr. Déry Attila írása
A templomról a http://www.muemlekem.hu/muemlek?id=326 ahol adatok, fényképek érhetőek el.
